AD3

Az öt napos színházi találkozó felén túllépve, öt előadás, könyvbemutató, formális és informális beszélgetéseken túl a lehető legpozitívabb kép alakult ki a rendezvényről. A Florin Vidamski igazgatósága alatt álló rendezvény nem akar több lenni, mint ami: román- magyar színházi találkozó, párbeszéd két igen erős színházi kultúra között. A nagy nemzetközi fesztiváloktól eltérően, itt valóban érezni a kiváncsiságot, a közeledés szándékát, mindezt pedig szakmai magamutogatás nélkül.

A találkozó harmadik napján , délelőtt mutatták be a TAMper2 Könyvtár elnevezésű kiadványsorozat első kötetét, benne a két meghívott rendező drámáival. Az UNITER-hez kapcsolódó Unitext Kiadó gondozásában napvilágott látott kötet sajátossága, hogy román és magyar nyelven is közzéteszi Gianina Cărbunariu A jövő szépen cseng (Viitorul suna bine), valamint Bodó Viktor Ledarálnakeltüntem című drámáit. Marian Popescu, a kötetet ismertetve kiemelte, hogy mindkét szerzőnek sajátos a hozzáállása a szöveghez, hiszen egyikük sem preferálja a „leszögezett”, fix szöveget, a szöveg számukra az előadás összefüggésében válik érdekessé, nem pedig önmagában. Gianina Cărbunariu elmondta, hogy a kötetben olvasható szöveg lényegében csak munkaanyaga a novemberre tervezett bukaresti előadásnak, melyet a Teatrul Mic-ben mutatnak majd be. Cărbunariu hangsúlyozta, hogy elsősorban olyan színházi szövegeket ír, amelyeket bemutatásra szán, nem hisz a dráma „önállóságában”. Bodó Viktor is osztotta román kollégájának nézetét hozzátéve, hogy a Ledarálnakeltüntem lényegében kétszerzős alkotás, hiszen Vinnai Andrással közösen írták. A dráma másik sajátossága, hogy adaptáció, Kafka A per című regényének színpadi adaptációja. A két szövegben ugyanakkor közös, hogy előadásra szánt textusról van szó. Bodó elmondta, hogy a szöveg számára, lényegében csak az inspiráció forrása.

A találkozó harmadik napján is két előadást láthatott a közönség, bevonva a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatát is a rendezvény folyamatába. A Bocsárdi László rendezte Witold Gombrowicz Yvonne, a burgundi hercegnő című előadás ugyancsak a színpadi nyelv megújítására tett újabb kísérlet, sziporkázó alakításokkal, izgalmas rendezői koncepcióval. Az előadás ugyanakkor, az eddig megszokott Bocsárdi rendezésektől eltérően meglehetősen távolságtartó, majdnem partitúra- alapú előadás, letisztult játékbeli és formai jelenetekkel.



A meleg kamarateremből, a hideg színházudvarra- talán így is jellemezhetnénk a váltást a magyar társulat előadása után következő Sado- Maso Blues Bar című produkcióra. A Maria Manolescu drámája alapján Gianina Cărbunariu rendezte előadást ugyanis a színház udvarának egyik gangjában játszták. Hiába a forró tea, az előadás színészt és nézőt egyaránt próbára tett a sepsiszentgyörgyi hidegben. A hideg ellenére mégis átütő erejű előadást láthattak a nézők. Az utcától vitrin-szerűen elválasztott játéktér által folyamatos kommunikáció alakult ki a játszók és a járókelők között, a nézőtér tehát egyszerre volt az utca és az udvar. A háromszereplős előadás (Virgil Aioanei, Rolando Matsangos, Adrian Anghel) nemcsak játéktere miatt izgalmas, hanem a találékony színészi munka által is.