A Temesvári Állami Német Színház csütörtök esti előadását követő, péntek reggeli beszélgetés kimondottan „kényelmetlen” hangulatban zajlott, köszönhető ez egyrészt a temesvári társulat amatőr előadásának, másrészt annak a kényszerhelyzetnek, hogy beszélgetés tárgyává kell tenni a fent nevezett produkciót.
Az alkotók sajnálatukat fejezték ki, hogy a „saját” terükhöz képest jóval tágasabb kolozsvári színpadra nem sikerült adaptálni a brecht-i drámát. Bertolt Brecht Koldusoperája a német társulat előadásában (Victor Ioan Frunză rendezése) nemcsak a térszervezés hiányosságai miatt volt nézhetetlen, hanem az igénytelen színészi munka és a rendezői olvasat közhelyessége miatt is. Minderre elégtelen válasz a társulat „adminisztratív” működésének taglalása. A 2006 májusában bemutatott előadás havonta egyszer vagy kéthavonta kerül a temesvári publikum elé, hiszen a társulat nemcsak a színház épületét, hanem közönségét is megosztja a magyar társulattal. Tompa Gábor kérdésére válaszolva, a német nyelvű színészképzés temesvári lehetőségeiről is szó esett. A társulat javarészt fiatal színészei az 1992-ben indult és a Temesvári Nyugati Egyetem Zene fakultásának keretében működő színészképző szakon végeztek.
Visky András, a mai Brecht- játszás lehetőségeit firtató kérdésére sem tudtak érdemben reagálni az alkotók. Simona Vintilă (Celia Peachum alakítója) a szerepépítésről és a dráma „örök aktualitásáról” beszélt, a társulat volt igazgatónője pedig a díszlet (Adriana Grand munkája) és a kellékek fontos szerepét emelte ki. Vélhetőleg ez volt a beszélgetés egyedüli izgalmasnak mondható gondolata.
No comments:
Post a Comment