Ki az Ivanov?- teszi fel a kérdést Visky András Ascher Tamásnak a vasárnap délelőtti beszélgetésen. Hasonló kérdés ( Ki Orgon?) fogalmazódik meg Mikolaj Grabowski fele, ezuttal Tompa Gábor részéről. Az elmúlt napok két előadásáról szóló szakmai beszélgetések, a hasonló fesztivál-beszélgetésektől eltérően, nem szakmai „kivesézésről” szóltak, hanem a fesztivál hitvallásához mérten színházi dialógusról, különböző színházi kultúrák párbeszédéről.
A Katona József Színház Csehov Ivanov (rendezte Ascher Tamás) és a krakkói Stary Teatr Moliére Tartuffe előadását követő beszélgetéseket nemcsak az alkotók jelenléte tette izgalmassá, hanem az általuk képviselt különféle színházi hagyományok vélhető találkozása tágabb régionk színházi tradíciójával. Néhány fókuszpontban összegezhetnénk a szakmai beszélgetések tematikáját: színház és társadalom, alkotás és környezete.
A budapesti társulat Ivanov előadása kapcsán csakhamar felmerűlt a fent vázolt kérdésből kibontakoztatva, az előadás díszlet- és jelmezhasználata kapcsán a történet idejének kérdése. Ascher Tamás, a kérdésekre válaszolva kihangsúlyozta , mintegy az előadás „főtézisévé” tette az értelmiségi magatartás szánalmas és komikus helyzetét, Ivanov (Fekete Ernő) már-már neurotikus önsajnálatát. Az Ivanov bizonyos értelemben egyszerre játszódik az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek, illetve a rendszerváltást követő időszak Magyarországán, abban a „mélyszocialista életérzést” sugalló korszakban/ korszakokban, ahol furcsa módon keveredik a „modernitás építése” az (értelmiségi) bukás gyötrő érzésével, a reménykedés és gyanakvás emberi kapcsolatokat „átmosó” érzésével. Nemcsak a díszletválasztás (régi művelődésiházakat és kultúrotthonokat imitáló tér), hanem a szereplők közti viszonyok ellentmondásossága is erősíti azon rendezői intenciót amelyben Csehov drámája a modernitás kritikájává, az értelmiségi lét „totális kapitulációjának” (Ascher Tamás) szimbólumává válhat.
A Grabowski által rendezett Tartuffe is sajátosan reagálja le az aktuális lengyel (és nemcsak) társadalmi viszonyokat. Mint azt az alkotóktól megtudhattuk, az előadás az „újgazdag réteg” üres, értéknélküli világába adaptálja a drámát. A krakkói társulat művészeti igazgatója a próbafolyamatról beszélve kiemelte az előadás és a színészvezetés improvizatív jellegét, amelytől minden egyes előadás egymástól eltérő színházi élményt eredményez.
Az előadásokat követő beszélgetések sora holnap délelőtt folytatódik a németországi Kleines Theater- Kammerspiele társulat alkotóinak részvételével, a beszélgetés témáját a társulat Ó, azok a szép napok! című előadása adja, az előadás főszereplője a kolozsvári származású Stief Magda.
No comments:
Post a Comment