Passport, de minek?

A Benoit Vitse által vezetett, 2003 óta működő lakótelepi színházi műhely Passport előadása nehezen nevezhető „profi” színházi alkotásnak, sokkal inkább hasonlít amatőr, vagy műkedvelő produkcióhoz. Bár kétségkívül izgalmas és még mindig aktuális társadalmi problémával– a határátlépés– áll elő, de sajnos ami a színpadi megvalósítást illeti, nem jön létre színpadi alkotás, sem a színészek sem pedig a rendező részéről. Mi több, az sem igazán indokolt, hogy a főként Európa és a harmadik világ problémájaként értelmezett határ-kérdés (a szabadság korlátozása) megjelenítésének miért a színház műfaját választotta a rendező. Benoit Vitse rendezői koncepciója ugyanis elsősorban társadalom- politikai szempontból közelít a témához, nem pedig színházi szituációkat, helyzeteket keres, ezáltal az előadás nem marad egyéb, mint egy szociális kérdés vizuális- auditív, kvázi performatív ábrázolása.

A színészek számára – akik sokszor láthatóan nem tudnak mit kezdeni a csak „elméleti” szituációkkal – fontos lenne releváns helyzeteket generálni, hiszen sem egymáshoz való viszonyuk, sem pedig színpadi jelenlétük nem indokolt. Az Ateneu előadása tehát lényegében nem nevezhető másnak, mint egy társadalmi probléma akcióművészeti lereagálásának.