Shakespeare-t levesszürcsölés közben kell mondani

„Shakespeare-t levesszürcsölés közben kell mondani a gyerekeknek”- idézi Marxot Roger Planchon a vele készült dokumentumfilmben. Ezen mondat nem csak frappáns megfogalmazás, hanem benne foglaltatik a rendező, színész, író hitvallása, színházhoz, közönséghez való viszonya.

Roger Planchon rendezésében, Eugén Ionesco: Amédée, vagy hogyan szabaduljunk meg tőle című előadással indított az Európai Színházi Únió 17. Fesztiválja Kolozsváron. A vasárnapi előadást követően, hétfő délelőtt került sor az alkotókkal való beszélgetésre valamint az előadás színész- rendezőjével készült dokumentum film megtekintésére. A beszélgetés során olyan kulcsfontosságú kérdések kerültek terítékre, mint Planchon viszonya Ionesco-hoz, a szöveghűség kérdése és az abszurd színházi nyelv aktualitása.

Tompa Gábor, felvezetésében kitért a francia rendező legfontosabb törekvésére, hogy megszüntesse a franciaországi centrális színházi struktúrát (Párizs-centrikus színházi élet), szó esett Planchon Ionesco-hoz, Adamovhoz, Brechthez fűződő viszonyáról és arról, hogy miért Ionesco-t rendezett.

Utóbbi kérdésre a vendég rendező kiemelte, hogy fiatal alkotói periódusában ismerte meg Ionesco-t, az Amédée... szövege pedig megnemhatározott befejezése miatt keltette fel az érdeklődését, a szövegválasztás másik motivációja „a halott jelenléte”, mely izgalmas színpadi lehetőségeket rejtett. Hogy miért annyira szövegcentrikus az előadás, mint amilyen? Planchon elmondta, hogy meglátása szerint a ’60-as években elindult látványszínházi „forradalom” egyre inkább teret veszt, a színház újra visszatalál a szöveghez. A látvány (festménybe illő képek, tablók) ugyanakkor, bár nem jellemző erőteljesen Ionesco színházi világára, a figyelmes olvasás során kiderül: fontosak a szövegbe épített képek.

A látvány- szöveg kettőssége mentén tevődött fel a kérdés: hol van a határ a realitás és az abszurd között? „Ionesco, a komikus Kafka”- fogalmazza meg Planchon, aki számára nem áll szemben a két „életérzés”, a komikus egyfajta egyszerűséget is jelent. Egyszerűséget, amely Roger Planchon szerint fontos követelménye a színháznak: minden előadásnak egyszerre kell „erősnek” és populárisnak lennie, szélesebb közönséghez szólnia.

Planchon, a színház térvesztésének időszakában is a perifériára szorultak irányába akar nyítani, az ’50-es évek munkásosztája után másfajta perifériákat megszólítani.